kalandozás

tegnap esther holland barátja beszerzett egy térképet, aminek tanulmányozása közben megbizonyosodtunk róla hogy ez egy másik bolygó, legalábbis tôlünk jelentôsen eltérô észjárású lények lakják. szilvinek igaza volt, itt rengeteg útnak csak hopp végeszakad, ezt térképen látni még jobb, az ösvények nagyrésze egyszercsak eltûnik, mondjuk 200 méterrel azelôtt hogy belefutna egy másikba) mindenesetre a terep felfedezésre várt, és mivel busz naponta egyszer jár a kiszemelt célpont felé, nen volt más hátra mint a stoppolás. nos, ez errefelé nem a legbiztosabb módszer ha az ember komolyan el akar jutni valahová. egy órát sétáltunk mire végre megállt valaki és elvitt a kábé 20km-re fekvô villalba faluba. innen végre az erdô és a magaslatok felé vettük az irányt, gyalogoltunk 4 órát (hosszabbrövidebb gondolkodási idôt igénybevéve az elágazásoknál, amiken itt még térkép segítségével sem lehetet egyértelmûen kiigazodni, ráadásul néha remek táblákat tesznek ki amin lehetôség szerint semmi térképpel összeegyeztethetô információt nem rejtenek el, ámde például mindegyik irányba kiírják, mennyi idô alatt éred el villalba faluját. meg kell itt jegyezzem, az utak többsége a térkép szerint távolodott villalbától.) a minket villalbába fuvarozó pasas biztosra vette h el fogunk tévedni, próbált is eltéríteni minket a tervünktôl, de nem hagytuk magunkat. végülis a tervezett úton jutottunk el uña falucskáig, ami egy kis tóval is büszkélkedhet. itt realizáltuk hogy a hely átmenôforgalma nagyjából egyelô a nullával ami kifejezetten kedvez az amúgy is remek stoppolási lehetôségeinknek.. ennek ellenére röpke kétórai várakozás után felszedett minket egy román segédmunkásokkal dugig tömött rozoga kocsi, és már száguldottunk is lefelé a szerpentinen, villalba felé (talán mégis minden út villalbába vezet) onnan már meglepôen gyorsan találtunk egy kocsit cuencába, ezen eléggé meglepôdtem. a többirôl beszéljenek a képek.