óváros

kilátás az óvárosból. hozzá lehet szokni..


kedvesemnek


a kék ház


a megérkezésemkor még hatásosan monokróm kis park.. (most sem kevésbé hatásos)

séta esôben

nos az évszakok errefelé a megszokottnál jelentôsen gyorsabban váltják egymást. a nyáron már túl vagyunk, megjött az ôsz, esik az esô, a hó.. egy kis városi sétára azonban még alkalmasnak látszott az idô vasárnap, képek fenn.
és még egy fontos megjegyzés kimaradt a múlt héten: az élet igaenis habostorta (változatlanul)

útközben, kilátással az erdôben gombamód növô kavicsokra


no komment





uticélunk távolról


és közelrôl

kalandozás

tegnap esther holland barátja beszerzett egy térképet, aminek tanulmányozása közben megbizonyosodtunk róla hogy ez egy másik bolygó, legalábbis tôlünk jelentôsen eltérô észjárású lények lakják. szilvinek igaza volt, itt rengeteg útnak csak hopp végeszakad, ezt térképen látni még jobb, az ösvények nagyrésze egyszercsak eltûnik, mondjuk 200 méterrel azelôtt hogy belefutna egy másikba) mindenesetre a terep felfedezésre várt, és mivel busz naponta egyszer jár a kiszemelt célpont felé, nen volt más hátra mint a stoppolás. nos, ez errefelé nem a legbiztosabb módszer ha az ember komolyan el akar jutni valahová. egy órát sétáltunk mire végre megállt valaki és elvitt a kábé 20km-re fekvô villalba faluba. innen végre az erdô és a magaslatok felé vettük az irányt, gyalogoltunk 4 órát (hosszabbrövidebb gondolkodási idôt igénybevéve az elágazásoknál, amiken itt még térkép segítségével sem lehetet egyértelmûen kiigazodni, ráadásul néha remek táblákat tesznek ki amin lehetôség szerint semmi térképpel összeegyeztethetô információt nem rejtenek el, ámde például mindegyik irányba kiírják, mennyi idô alatt éred el villalba faluját. meg kell itt jegyezzem, az utak többsége a térkép szerint távolodott villalbától.) a minket villalbába fuvarozó pasas biztosra vette h el fogunk tévedni, próbált is eltéríteni minket a tervünktôl, de nem hagytuk magunkat. végülis a tervezett úton jutottunk el uña falucskáig, ami egy kis tóval is büszkélkedhet. itt realizáltuk hogy a hely átmenôforgalma nagyjából egyelô a nullával ami kifejezetten kedvez az amúgy is remek stoppolási lehetôségeinknek.. ennek ellenére röpke kétórai várakozás után felszedett minket egy román segédmunkásokkal dugig tömött rozoga kocsi, és már száguldottunk is lefelé a szerpentinen, villalba felé (talán mégis minden út villalbába vezet) onnan már meglepôen gyorsan találtunk egy kocsit cuencába, ezen eléggé meglepôdtem. a többirôl beszéljenek a képek.

helyzetjelentés

az utóbbi idôben nem sok idôt töltöttem a gép elôtt.. negyedik napja mászom, az ujjamon már pénteken nem volt bôr, de valahogy nem akar elfogyni az energiám, csak mennékmennékmennék, mintha egyre kevésbé lennék fáradt. és nem akarok elszalasztani egy napot sem amikor van kivel másznom, mert ki tudja mikor lesz rá legközelebb lehetôség. a suli most kicsit háttérbe szorult, a spanyol óráknak vége, ráadásul csütörtökön szünet volt. kicsit furdal a lelkiismeret, igen, festenem kellene.. de a jövô hét kicsit magányosabbnak igérkezik remélem haladok valamit ezzel is.
az elmúlt napokban csak spanyolokkal voltam körülvéve, akik ráadásul nemigen beszélnek angolul. egy nagyobb társaságban, fôleg ahova csak odavetôdik valami idegen ez úgy néz ki, hogy ôk dumálnak egymással én meg hallgatom, néha hozzámszól valaki, de fôleg azzal telik az idô hogy próbálok valami ismerôs szót elkapni. napközben értelemszerûen mászunk - itt mondjuk nem a beszélgetés a lényeg - este sörözés, valamikor éjjel fôzés és vacsora. kicsit talán furcsa hogy egy olyan társasággal lógok akikkel nem sokat tudok beszélni, mégis jobban érzem magam velük mint mondjuk az erasmusos diákokkal valami discoban. a héten sütöttem nekik sütit, tegnap pedig bundáskenyeret csináltam, sikere volt. a spanyolból egyre többet értek, ez mondjuk kicsit túlzás, attól meg végképp messze vagyok h egy mondani is tudjak valamit, de néha már kapisgálom mirôl van szó (igaz, ez mászótársaságban nem nagy kunszt :)) hehe.

még képek

fontos megjegyzés

köszönöm a szüleimnek hogy olyanok amilyenek

hazafelé..


álmodni sem mertem volna..


annak a háznak ott alul kéremszépen nem csalás és nem ámítás, amit körülötte láttok - és nem láttok- az a KERTJE!!! (teljesen komolyan. láttam. nagyon durva. a fenti képen az út jobb oldala a kerítés)


cuenca óvárosa a másik oldalról

máááászooom


hiányzik a bringám..


a csapat egy része


nap vége, sziklák


sziklák sziklák sziklák ameddig a szem ellát, bármerre nézek

séta és

szombaton végre nyakamba vehettem a várost, jobban mondva a városon kívült. a cipôm feltörte a lábam pénteken, így papucsban nem tervezhettem hatalmas hegymászást (ja igen, mert PAPUCSOS idô van. a tavaszt hamar letudtuk, itt a nyár). noshát a közeli kilátót vettem célba, nem bizonyult nagyon megerôltetô túrának, hosszúnak sem éppen, de megnéztem cuenca óvásosát a másik oldalról is. képek fenn. aminek viszont sokkalsokkal jobban örültem, hazafelé összekakdtam egy csapat mászóval. és nem mentem tovább.. snitt, új fejezet. szerencsére éppen a lakásom felé mentek tovább mászni, így elvittek, beugrottam a cuccomért.. és MÁSZTAM MÁSZTAM MÁSZTAM velük!!! madridiak, és van egy lakásuk itt cuencában, két házzal az enyém mellett, "mászás és buli" nemes céljára fenntartva. szóval este is velük lógtam.. végig szinte egy kukkot sem értettem, mégis olyan volt mintha haza érkeztem volna.
vasárnap reggel együtt indultunk mászni, csodálatos helyek, hihetetlen sziklák, gyönyôrû utak vártak ránk. és bár azt mondják, cuenca az egyik legszebb és legjobb mászóhely a környéken (egyesek szerint spanyolországban!) ebben az országban bárhol él az ember nem kell hatalmas távokat utaznia egy kis mászásért, és ezt egyre jobban irigylem tôlük.. gondoljátok mennyi kedvem van hazamenni ugye? és olyan boldog vagyok hogy leírhatatlan.

gasztro2

a helyi sütemények után eddigi tapasztalataim szerint nem fogok otthon sóvárogni. ezért már nem is bántam nagyon, hogy a heti sütinapot egy ajándék almáspite sütésével kellett kiváltsuk, ami majdnem olyan finomra sikerült mint otthon szokott, minden ellenünk összeesküvô tényezô ellenére, ami megpróbált megakadályozni a sütésben. ha sütésrôl van szó, nem ismerek lehetelent. a helyi sütikkel azért tovább próbálkozunk jövô héten, de lehet hogy elôbb utóbb áttérünk a kedvenc boltunkban frissen felfedezett "helyi specialitások" polc feltérképezésére. heti szerzeményem egy kaspócska juhtejbôl készült valami, aludttejhez hasonlít leginkább. jelentem, ez eddigi cuencai top gasztromnómiai élményem. pedig volt már pár jó dolog amirôl halgattam eddig: a kicsi szívemet megdobogtató, tescosornyi juhsajt látványa például, a rozmaringos verzió ízérôl nem is beszélve, de a natúrt sem a felejthetô kategóriába soroltam. mézet is szereznem kellett, és mint kiderült, rozmaringmézet sikerült, ami egyre gyanúsabb hogy valami helyi specialitás lehet, és nagyon finom. de a juhtejbôl készült valamicsoda mindent felülmúlt. ha hazamegyek most már feltétlenül fel kell kutassak egy juhtejlelôhelyet, mert legjobb esetben is csak valami közepes juhsajtot lehet beszerezni, juhrikottáról, juhjoghurtról, juhkefirrôl álmodni sem mernék..

"bunker"

hát ez a nap is elérkezett. clara elköltöztette lassan teljesen a szívemhez növő kupacait a szobámból. a bőrönd, zsák, cekker, doboz és mocsokhalom képe anniyra hozzánőtt a szobához, hogy szinte hiányzott, de ezen hamar túltettem magam. amint az utolsó batyu csücske eltűnt a lépcsőfordulóban, nekiálltam birtokbavenni a terepet, legelőszöris egy nagypárnányi porcicát söpörve össze. aztán szellőztet, portöröl, felmos (majd egy hosszabb egyetemi intermezzo) aztán ide tol, olda húz, visszalök.. lakásban puha és meleg dolgok után néz.. arrébbtol, párnát püföl, egyenget. a végeredmény nem feltétlenül köszön vissza drága lakberendezési boltok kirakatából, inkább a gyerekkori kuckót építetünk mindenből mindenhová tágasabb verziójára emlékeztet (főleg a rendezkedési ceremónia), de úgy döntöttem tetszik.

kilátás cuenca óvárosára. előtérben a már ecsetelt és mutogatott szépségekkel, háttérben a másik völggyel.. és a hozzá tartozó sziklákkal. (alattam a folyó és san julian útja, ahol legutóbb jártam)


nos igen.. ez nem olaszország, itt nem feltétlenül takarosak a házak (sőt. sőt!) de a hely ahová és ahogyan építkeznek..!

szombat reggelre megérkezett a várva várt, megváltó napsütés! gondolhatnátok ahogy megláttam kipattantam az ágyból és irány a világ. én is ezt gondoltam. és nem. reggelre már bánni sem volt erőm, egész éjjel frogtam az ágyamban, úgy fájt a hasam. ígyhát rég tevezett felfedezőutam a vécé-ágy útvonalra korlátozódott, ámde sokszor. örömömet megtriplázva cris úgy viharzott el (kitudjahánynapra) hogy telehamuzta az egész házat, cigicsikk a vécétartályon elnyomva, mosogatóban hamu és zsíros edények halma, hamu mindenhol a füldön.. utolsó maradék erőmmel persze feltakarítottam. mindemellett a bögrécske teámat is csak nagynehezen, gyomorforogva tudtam lassacskán legyűrni, a nap maradék részét vízszintesen töltöttem.
másnapra viszont, bár nem lettem erősebb, képes voltam legyűrni két sósvízbefőtt krumplit, délután már egy kis toastkenyeret is.. és nem bírtam tovább, fel kellett mennem a házmögötti hegyre!! nem mondom hogy szaladtam, de megérte. (lásd korábbi képek "itt lakom" címszó alatt, és fenn)

időjárásjelentés

a válzotatos jelző azt hiszem nem képviseli megfelelőképpen az itteni időjárást. az alatt az uszkve 10 perc alatt amíg az egyetemről hazaértem hóvihar, napsütés, zápor, viharos szél, jégeső és nyugodalmas tavaszi borongós váltogatták egymást gyors egymásutánban. a gyors enyhe kifejezés, lehet hogy egy-egy pislogással lemaradtam például egy trópusi monszun- vagy egy forgószél snittről.
másik érdekes észrevételem: a helyiek mindeme körülményekkel a végsőkig dacolva kitartóan az ablakba teregetik száradó(?) ruháikat. lehet persze hogy csak én értem félre és a ruhákat nem száradni teszik ki..

ma reggel

ez már több volt mint gyanús


és hát igen..

megjegyzés

havaseső ide vagy oda, imádok itt lenni. ez élet itt olyan tömény mint egy tubus sürített tej.

eső

(vasárnap) nos, két gyönyörű napsütéses hét után cuenca megmutatta sötétebb oldalát. két napja folyamatosan esik. fuccs a hétvégi barangolásnak, fuccs a fotografálásnak, fuccs az óvárosfelfedezésnek. két napja benn gubbasztok és lassan teljesen elzárva érzem magam a világtól - 7végére bezárja kapuit az egyetem is, internetestül. remetei magányomat mindössze néhány ecset és némi akvarell osztotta meg, nem sokat javítva a helyzeten. épp a hétvégén terveztem némi festhető téma után nézni a környéken, ennek hiányában gyártottam némi papírszemetet. sebaj, elhagyatottságomban már a spanyolt is töviről hegyire átrágtam, holnap villoghatok órán (bruhaha)

gasztro

(péntek) ma egy hosszabb óvárostúrát terveztünk zsófival, de egy lakótársa elrabolta hétvégére így ez meghiúsult. hát hamarabb hazajöttem és inkább megsütöttem a héten vásárolt banánra hasonlító ámde teljesen más tulajdonságokkal rendelkező valamit. képzeljetek el egy nagy zöld izét ami majdnem ugyan olyan mint egy banán, semmi íze nincs (nyersen borzalmas) és sütni kell. azt mondták, csak süssem meg serpenyőben, sósan és kész. azt hiszem lehet professzionálisabban is készíteni, de ehető volt. leginkább a krumplihoz hasonlít. jó lenne valami használhatóbb receptet találni, mert ugye a krumplit is lehet sós vízben főzni de azért ennél ínyencebb megoldások is léteznek.. itt kérem azt az illetőt akinek ezügyben valami hasznos információja van hadonásszon jól észrevehetően! nos, a nap gasztronómiai része itt nem fejeződött be, annyira közeleg az engedélyezett sütinap hogy úgy döntöttem eljött. (talán említettem már, zsófival elhatároztuk, szűkös anyagi kereteink közé is mindenképpen be kell szorítani egy sütinapot minden héten. egyszerűen nem mehetünk haza anélkül hogy ne kóstolnánk végig azt a rengeteg hihetetlenül ígycsiklandóan hivogató és minden megszokottól elképesztően különböző süteményt amit látunk) esther mióta elkottyintottam e rejtett kis titkot, naponta hangoztatja kedvenc sütijét, aminek a lelőhelyét is elárunlta. hát ma tettem egy kis kitérőt, és feltehetően abba a cukrászdába tévedtem be. persze fogalmam sem volt melyik sütiről beszélt, beszereztem pár szimpatikus apróságot és elindultam az egyetem felé. sosem gondltam volna hogy lehet sütiben ekkorát csalódni. oké, nálunk is vannak rossz sütik, de ez azért mégiscsak meglátszik rajtuk! persze arra nem gondoltam hogy otthon már van némi alapműveltségem a dologban :) mindenesetre eldöntöttem, ezt a problémát egyetlen módon lehet orvosolni, ha hazafele újabb kitérőt teszek egy már régóta csábító kirakat felé, nem tudnék aludni azzal a tudattal hogy kudarcba fulladt a sütinapom! és igen, ez már nem okozott csalódást - most viszont az ittlétem óta először tele hasam miatt nem tudok majd rendesen aludni :) annyi baj legyen..