séta és

szombaton végre nyakamba vehettem a várost, jobban mondva a városon kívült. a cipôm feltörte a lábam pénteken, így papucsban nem tervezhettem hatalmas hegymászást (ja igen, mert PAPUCSOS idô van. a tavaszt hamar letudtuk, itt a nyár). noshát a közeli kilátót vettem célba, nem bizonyult nagyon megerôltetô túrának, hosszúnak sem éppen, de megnéztem cuenca óvásosát a másik oldalról is. képek fenn. aminek viszont sokkalsokkal jobban örültem, hazafelé összekakdtam egy csapat mászóval. és nem mentem tovább.. snitt, új fejezet. szerencsére éppen a lakásom felé mentek tovább mászni, így elvittek, beugrottam a cuccomért.. és MÁSZTAM MÁSZTAM MÁSZTAM velük!!! madridiak, és van egy lakásuk itt cuencában, két házzal az enyém mellett, "mászás és buli" nemes céljára fenntartva. szóval este is velük lógtam.. végig szinte egy kukkot sem értettem, mégis olyan volt mintha haza érkeztem volna.
vasárnap reggel együtt indultunk mászni, csodálatos helyek, hihetetlen sziklák, gyönyôrû utak vártak ránk. és bár azt mondják, cuenca az egyik legszebb és legjobb mászóhely a környéken (egyesek szerint spanyolországban!) ebben az országban bárhol él az ember nem kell hatalmas távokat utaznia egy kis mászásért, és ezt egyre jobban irigylem tôlük.. gondoljátok mennyi kedvem van hazamenni ugye? és olyan boldog vagyok hogy leírhatatlan.