szombat reggelre megérkezett a várva várt, megváltó napsütés! gondolhatnátok ahogy megláttam kipattantam az ágyból és irány a világ. én is ezt gondoltam. és nem. reggelre már bánni sem volt erőm, egész éjjel frogtam az ágyamban, úgy fájt a hasam. ígyhát rég tevezett felfedezőutam a vécé-ágy útvonalra korlátozódott, ámde sokszor. örömömet megtriplázva cris úgy viharzott el (kitudjahánynapra) hogy telehamuzta az egész házat, cigicsikk a vécétartályon elnyomva, mosogatóban hamu és zsíros edények halma, hamu mindenhol a füldön.. utolsó maradék erőmmel persze feltakarítottam. mindemellett a bögrécske teámat is csak nagynehezen, gyomorforogva tudtam lassacskán legyűrni, a nap maradék részét vízszintesen töltöttem.
másnapra viszont, bár nem lettem erősebb, képes voltam legyűrni két sósvízbefőtt krumplit, délután már egy kis toastkenyeret is.. és nem bírtam tovább, fel kellett mennem a házmögötti hegyre!! nem mondom hogy szaladtam, de megérte. (lásd korábbi képek "itt lakom" címszó alatt, és fenn)