vége (?)

a történet vége nem teljesen hepiend, ugyanis barcelona elôtt belázasodtam és pár nap nyüglôdés után hazakergetett minket a nyavajám. ez két dolgot jelent: egy itthon vagyunk, kettô vissza kell mennünk. ám aki kíváncsi a történet részletesebb, képekkel ilusztrált beszámolására, szívesen látjuk a jövô pénteken, azaz 26án tartandó vetítésen. akit érdekel, jelezze nálam.
utóirat: ezen bejegyzés tehát valamiféle lezárásnak is tekintendô, ami azonban mégsem jelenti spanyolországi utazásunk végét..

granadától siuranáig

alhambra, granada




fal


és padló


ufókutatóállomás, sierra nevada




veleta




cahorros (ahol másztuk is, de az itt nem látszik)


tengerparti luxuslakosztály



"az orrombó gyütt ki" (vagy a tengerbôl..)


valencia, éjjel




és nappal



peñiscola



peñiscola, kikötô, cica




siurana

indulás

zozoval pár nap mászás és egy csöpp városnézés után holnap granada felé vesszün az irányt..

idill

z

zozo megérkezett. ígérem, hamarosan a képek is. a héten még cuencából.. aztán!!!!!!! jajistenem nem akarom itthagyni ezt a várost!!! kicsit azért vigasztal hogy mielôtt hazamegyünk egy ígéretes körutazás vár ránk (enélkül lehet hogy nem tudnék innen elindulni)

cuenca

zsófival tegnap elmentünk az eddig halogatott két helyi múzeumba, egy kis óvaárosi séta keretében. erôsödik bennem az érzés hogy cuenca az elveszett paradicsom, de legalábbis az ideális város. a madridi múzeunok ugyan kihagyhatatlanok, de ezek itt sokkal emberibbek, és hihetetlen inspirálóak. mindhárom múzeum épülete fantasztikus, az antonio perez és az absztrakt múzeum régesrégi óvárosi sziklába növô zegzugos házban, a tornermúzeum pedig egy gyönyörû, szinte dísztelen gótikus templomban kapott helyet, amivel remek kontrasztot alkotnak a modern képek és szobrok.. mellesleg elég jók. és ha ez még nem lenne elég, a kilátás ami az embert fogadja amikor kilép onnan, megadja a következô pofont.. a kis templom ugyanis a huecar folyó túloldalán épült, így szemben az egész óvárost látni, a magas sziklák tetején "függô" házaival. mesés.
mindez egy mászóparadicsom kellôs közepén.. mondjam még???

madrid

vasárnap heidi (madridi barátném akivel mostanság mászom) elvitt a nagyvárosba, sôt volt olyan kedves és még ágyat is rakott alám éjszakára. tehát hétfô reggel nyakamba vettem a várost, azzal a szándékkal hogy az egész napot a pradoban töltöm, aztán másnap a két másik nagyhal.. meg ami még belefér.. és aztán ott álltam a prado elôtt, és realizáltam hogy hétfô van. ami azt jelenti, hogy prado zárva. (a felkészültségemrôl csak annyit: pótaksikat is vittem.. csak a kamerát hagytam végül a másik táskámban a nagy sietésben. erre ugyan még cuencában ráeszméltem, de nem volt idônk visszamenni érte, ezért szép színes képek helyett fekete zizit kaptok.) tehát fényképezôgép és prado nélkül ott álltam reggel 10kor madridban, tudva hogy este10ig valamivel el kell üssem az idôt, mert heidiék nem lesznek otthon. szerencsére itt kicsit okosabban koordinálnak, így a fô látványosságok nem mind egy napon tartanak pihenôt és a reina sofiába be tudtam menni. délután 4ig el is ütöttem az idôt, nem kellett nagyon erôltetni. miró persze nem okozott csalódást, sok más mellett, de a guernica felülmúlt mindent. nem vagyok picasso-fan, a miro képek például 3 elég csúnya picassoval lógtak együtt.. de a guernica elôtt akkor is földbegyökereztem pár percre. hihetetlen energia került bele abba a képbe.. (és hát ez talán mégis csak picasso érdeme.) nos valamerre mégis el kellett induljak.. szerencsére nem kellett további képekkel traktálnom szûk befogadóképességû vizuális kapacitásom, lévén hogy ez maradt a végére. irány a város, azt hiszem pár centit kophatott a lábam, annyit jártam aznap, reggel10tôl este10ig szinte megállás nélkül. nem bánom, legalább lett valami fogalmam madridról, történetesen hogy: tiszta, rendezett és meglehetôsen zöld. ez azt jelenti, hogy például egy kétszer4 sávos út mellett és között is hatalmas fák vannak és park, amitôl egyáltalán nem tûnik olyan borzalmasnak az egész. sôt. kifejezetten szép. (láttatok már szép kétszernégysávos utat??) mellette pedig közvetlen egy park is van, a biztonság kedvéért, de ahogy elhagytam egy parkot, már jött is a következô.. ami nagyon barátságossá teszi a várost, annak ellenére, hogy mindent egybevéve közel nyócmillióan lakják, tehát nem kicsi. szóval a benyomásom alapvetôen pozitív volt, bár a város építészetileg nem különösképpen érdekes.. a régi belváros kedves, sétálnivaló kis utcácskáitól eltekintve. ja, és konstatáltam, újfent, hogy spanyolország igencsak jól él kishazánkhoz képest, ami például a parkok ápoltságán is meglátszik (vagy ennyire szomorúan igénytelenek vagyunk???!! persze nyilvánvaló hogy nem csak errôl van szó, de kicsit elszomorodtam azért, mert budapest ezerszer szebb lenne ha kicsit rendbetartanák.. ami azért mégis inkább igényesség kérdése)
nos, szép volt jó volt, de egy nap is bôven sok volt a nagyvárosban, este már igencsak vágytam vissza cuencába, ahol minden barátságosan emberi léptékû. közel van a természet, együtt él vele a város.. mégis megvan benne minden, a kultúrális életérôl nem is beszélve.
másnap reggel egyenest a pradoba mentem, amit inkább nem is részletezek.. örök kedvenceim goya és bosch, de a többit is érdemes. a vonatomat épp lekéstem, így csak kevéssel 8 elôtt indultam haza. a thyssen múzeumra már nem maradt kapacitásom, idôm sem elég.. talán majd legközelebb.

tegnap éjjel

7a!!!

drága elhanyagolt olvasóim. még mindig nem szolgálhatok semmi különös és új mesével, mégkevésbé fotográfiákkal. szépen telnek a napok, az utóbbi idôben leginkább mászással. az egyetemen minden igyekezetem ellenére sem tudok dolgozni, egy hónapja minden szerdán és csütörtökön benn ülök és várom a tanárom hogy végre hajlandó legyen nekem segíteni, de semmi. ezen kívül pedig mászás, mászás mászás!!!

rövid helyzetjelentés

mászom mászom mászom

alajú, turron, sidra:

még hosszúra nyúló esôs semmittevésem idejébôl tartozom egy gasztronómiai beszámolóval. (merthogy az ez evésen kívül nem sok mindent tudtam csinálni.. na jó, ez azért nem teljesen igaz, mert rajzoltam is) tehát megkíséreltem felhajtani a tipikus itteni édeseket..

egy: alajú, alajú, alajú. egyértelmûen szerelem. elsô látásra.
kettô: turron. (rá kellett jönnöm, képet nem érdemes készíteni róla.. nem az esztétikum a legerôsebb oldala) nem volt egyszerû rátalálni, mert valójában karácsonyi édesség.. de minthogy nagyon jellegzetes, nem hagytam annyiban. ez is fôleg mandula és méz, kicsit (nagyon) másképp.
no és mint andsrisék corki almasörös beszámolója után nagy lelkesedésemben megtudtam, az almasör (ami inkább almabor) itt sem ismeretlen.. van is a városban legalább egy sidreria/almasörde, amit ugyan még nem kerestem fel mert csak a bóti változatra futotta (pénzbôl és idôbôl is) de még lehet hogy beleépítem a programba. hmm.. azért az ír változatra is kiváncsi lennék..

és képek

mert végre kisütött a nap és zsófival felcaplattunk cuenca legmagasabb pontjára. maga a hely nem nyújt valami impozáns látványt (rádió/telefon/akármicsoda torony, csúnya zúgó elektromos kütyük és szemét, plussz egy rózsaszín tank.. na ezutóbbi azért kicsit meglepett)





a kilátás viszont pazar: a cuencát körülfogó jucar folyó és huecar patak sziklákkal övezett völgye, cuenca óvárosa és a távolban hullámzó hegyekvölgyek.. ez itt éppen a jucar, és többnyire a képen is látható sziklákon mászkálok, már ha az idôjárás nem tesz keresztbe és van is kivel.


ezek a színes, virágos vedrek pedig az óváros felsô csücskén ugrottak elénk, rögtön beásva magukat kicsi szívem bugyraiba.

bejegyzés az otthonhagyott barátokról

hiányoztok

esô, gasztró

esik. ergó nem tudok mászni. ergó semmi mást sem tudok csinálni. ilyenkor, a bosszankodáson túl hogy nem használom ki minden percét hogy egy mászóparadicsomban lakom, a barátaim is felszívódtak.. hát marad a festés és a gasztronómia.
nem tudom elnyomni magamban a késztetést hogy elhalmozzam az ittenieket a magyar konyha remekeivel.. miután kipattant a fejembôl az éca, hogy szilvalekvárt rögtönözzek aszaltszilvából (egy botmixer segítségét igénybe véve), és miután a puding próbáján is átment, jobbanmondva az "aszaltszilvalekvár" próbáján, nekiláttam szilvásderelyét készíteni. remek idôtöltés esôs napokra.. a frigóban várja a siserehadat, a nudlival együtt amihez már mákom is van. talán elôételnek még a szarvaskolbászt is bevetem.. (köszönet drága szüleimnek és a póstának)

április

két napja bikiniben másztam. tegnap vastagon belepte a teraszomat a jég egy kiadós jégesô után. most gyönyörû, hatalmas pelyhekben hull a hó.. (khm)

semana santa

fenn az óvárosban


és másnap az ablakomból

semana santa vagyis húsvét, szent hét. egy hétig minden nap felvonulás van. nagy szobrokat hoznak visznek, körbejárják velük a várost. közben nagy csinnadratta, zenebona, dobolás.. de néha csak a szobrot cipelôk ütemes járása hallatszik, ahogy a botjukkal minden lépésnél dobbantanak egyet. elég hatásos, fôleg éjjel. tegnap a san antoni templom szobrait hurcolászták és már itthon voltam amikor visszaértek velük (legalább hat volt, egy szobrot kábé negyven ember visz, plussz zenekar plussz mellettük, elôttük, utánuk vonuló fáklyások, a zenekarokat kivéve mind egyforma csuklyában, de szobronként különbözô színben). felülrôl is hatásos, bár a képeken ez nem igazán látszik, rám leginkább a hangok hatottak.


és cuenca by night

f.a.p

csodaszarvas


kontraszt, az udvarról (vagy erkélyrôl?? alattunk semmi!) a ház egy részlete


lépcsô le


és lenn