rövid helyzetjelentés

mászom mászom mászom

alajú, turron, sidra:

még hosszúra nyúló esôs semmittevésem idejébôl tartozom egy gasztronómiai beszámolóval. (merthogy az ez evésen kívül nem sok mindent tudtam csinálni.. na jó, ez azért nem teljesen igaz, mert rajzoltam is) tehát megkíséreltem felhajtani a tipikus itteni édeseket..

egy: alajú, alajú, alajú. egyértelmûen szerelem. elsô látásra.
kettô: turron. (rá kellett jönnöm, képet nem érdemes készíteni róla.. nem az esztétikum a legerôsebb oldala) nem volt egyszerû rátalálni, mert valójában karácsonyi édesség.. de minthogy nagyon jellegzetes, nem hagytam annyiban. ez is fôleg mandula és méz, kicsit (nagyon) másképp.
no és mint andsrisék corki almasörös beszámolója után nagy lelkesedésemben megtudtam, az almasör (ami inkább almabor) itt sem ismeretlen.. van is a városban legalább egy sidreria/almasörde, amit ugyan még nem kerestem fel mert csak a bóti változatra futotta (pénzbôl és idôbôl is) de még lehet hogy beleépítem a programba. hmm.. azért az ír változatra is kiváncsi lennék..

és képek

mert végre kisütött a nap és zsófival felcaplattunk cuenca legmagasabb pontjára. maga a hely nem nyújt valami impozáns látványt (rádió/telefon/akármicsoda torony, csúnya zúgó elektromos kütyük és szemét, plussz egy rózsaszín tank.. na ezutóbbi azért kicsit meglepett)





a kilátás viszont pazar: a cuencát körülfogó jucar folyó és huecar patak sziklákkal övezett völgye, cuenca óvárosa és a távolban hullámzó hegyekvölgyek.. ez itt éppen a jucar, és többnyire a képen is látható sziklákon mászkálok, már ha az idôjárás nem tesz keresztbe és van is kivel.


ezek a színes, virágos vedrek pedig az óváros felsô csücskén ugrottak elénk, rögtön beásva magukat kicsi szívem bugyraiba.

bejegyzés az otthonhagyott barátokról

hiányoztok

esô, gasztró

esik. ergó nem tudok mászni. ergó semmi mást sem tudok csinálni. ilyenkor, a bosszankodáson túl hogy nem használom ki minden percét hogy egy mászóparadicsomban lakom, a barátaim is felszívódtak.. hát marad a festés és a gasztronómia.
nem tudom elnyomni magamban a késztetést hogy elhalmozzam az ittenieket a magyar konyha remekeivel.. miután kipattant a fejembôl az éca, hogy szilvalekvárt rögtönözzek aszaltszilvából (egy botmixer segítségét igénybe véve), és miután a puding próbáján is átment, jobbanmondva az "aszaltszilvalekvár" próbáján, nekiláttam szilvásderelyét készíteni. remek idôtöltés esôs napokra.. a frigóban várja a siserehadat, a nudlival együtt amihez már mákom is van. talán elôételnek még a szarvaskolbászt is bevetem.. (köszönet drága szüleimnek és a póstának)

április

két napja bikiniben másztam. tegnap vastagon belepte a teraszomat a jég egy kiadós jégesô után. most gyönyörû, hatalmas pelyhekben hull a hó.. (khm)

semana santa

fenn az óvárosban


és másnap az ablakomból

semana santa vagyis húsvét, szent hét. egy hétig minden nap felvonulás van. nagy szobrokat hoznak visznek, körbejárják velük a várost. közben nagy csinnadratta, zenebona, dobolás.. de néha csak a szobrot cipelôk ütemes járása hallatszik, ahogy a botjukkal minden lépésnél dobbantanak egyet. elég hatásos, fôleg éjjel. tegnap a san antoni templom szobrait hurcolászták és már itthon voltam amikor visszaértek velük (legalább hat volt, egy szobrot kábé negyven ember visz, plussz zenekar plussz mellettük, elôttük, utánuk vonuló fáklyások, a zenekarokat kivéve mind egyforma csuklyában, de szobronként különbözô színben). felülrôl is hatásos, bár a képeken ez nem igazán látszik, rám leginkább a hangok hatottak.


és cuenca by night

f.a.p

csodaszarvas


kontraszt, az udvarról (vagy erkélyrôl?? alattunk semmi!) a ház egy részlete


lépcsô le


és lenn

fundación antonio perez

a cím cuenca modern múzeumát rejti, amirôl hallottam már hogy kihagyhatatlan és gyönyörû, de erre azért nem számítottam. az épület egy függôház, gyakorlatilag egy függôleges szikla folytatása (ilyen mondjuk elég sok van itt) belülrôl mint egy labirintus, rengeteg kicsi szoba, folyosó, lépcsô.. de ami a legmeglepôbb volt, hogy egy kicsi lépcsôn a bejáratnál vagy három emelettel lejjebb lehet jutni, egyegy kicsi szobába, valahol a sziklafalban, ami sokszor a fal nagyrészét képezi. naés a kontraszt a modern képek, szobrok, könyvek, néha teljesen ôrült dolgok és az épület között..

hmm..

tegnap
beülôben!!
sétáltam!!
HAZA!!

még kép

csütörtök


péntek