vége (?)

a történet vége nem teljesen hepiend, ugyanis barcelona elôtt belázasodtam és pár nap nyüglôdés után hazakergetett minket a nyavajám. ez két dolgot jelent: egy itthon vagyunk, kettô vissza kell mennünk. ám aki kíváncsi a történet részletesebb, képekkel ilusztrált beszámolására, szívesen látjuk a jövô pénteken, azaz 26án tartandó vetítésen. akit érdekel, jelezze nálam.
utóirat: ezen bejegyzés tehát valamiféle lezárásnak is tekintendô, ami azonban mégsem jelenti spanyolországi utazásunk végét..

granadától siuranáig

alhambra, granada




fal


és padló


ufókutatóállomás, sierra nevada




veleta




cahorros (ahol másztuk is, de az itt nem látszik)


tengerparti luxuslakosztály



"az orrombó gyütt ki" (vagy a tengerbôl..)


valencia, éjjel




és nappal



peñiscola



peñiscola, kikötô, cica




siurana

indulás

zozoval pár nap mászás és egy csöpp városnézés után holnap granada felé vesszün az irányt..

idill

z

zozo megérkezett. ígérem, hamarosan a képek is. a héten még cuencából.. aztán!!!!!!! jajistenem nem akarom itthagyni ezt a várost!!! kicsit azért vigasztal hogy mielôtt hazamegyünk egy ígéretes körutazás vár ránk (enélkül lehet hogy nem tudnék innen elindulni)

cuenca

zsófival tegnap elmentünk az eddig halogatott két helyi múzeumba, egy kis óvaárosi séta keretében. erôsödik bennem az érzés hogy cuenca az elveszett paradicsom, de legalábbis az ideális város. a madridi múzeunok ugyan kihagyhatatlanok, de ezek itt sokkal emberibbek, és hihetetlen inspirálóak. mindhárom múzeum épülete fantasztikus, az antonio perez és az absztrakt múzeum régesrégi óvárosi sziklába növô zegzugos házban, a tornermúzeum pedig egy gyönyörû, szinte dísztelen gótikus templomban kapott helyet, amivel remek kontrasztot alkotnak a modern képek és szobrok.. mellesleg elég jók. és ha ez még nem lenne elég, a kilátás ami az embert fogadja amikor kilép onnan, megadja a következô pofont.. a kis templom ugyanis a huecar folyó túloldalán épült, így szemben az egész óvárost látni, a magas sziklák tetején "függô" házaival. mesés.
mindez egy mászóparadicsom kellôs közepén.. mondjam még???

madrid

vasárnap heidi (madridi barátném akivel mostanság mászom) elvitt a nagyvárosba, sôt volt olyan kedves és még ágyat is rakott alám éjszakára. tehát hétfô reggel nyakamba vettem a várost, azzal a szándékkal hogy az egész napot a pradoban töltöm, aztán másnap a két másik nagyhal.. meg ami még belefér.. és aztán ott álltam a prado elôtt, és realizáltam hogy hétfô van. ami azt jelenti, hogy prado zárva. (a felkészültségemrôl csak annyit: pótaksikat is vittem.. csak a kamerát hagytam végül a másik táskámban a nagy sietésben. erre ugyan még cuencában ráeszméltem, de nem volt idônk visszamenni érte, ezért szép színes képek helyett fekete zizit kaptok.) tehát fényképezôgép és prado nélkül ott álltam reggel 10kor madridban, tudva hogy este10ig valamivel el kell üssem az idôt, mert heidiék nem lesznek otthon. szerencsére itt kicsit okosabban koordinálnak, így a fô látványosságok nem mind egy napon tartanak pihenôt és a reina sofiába be tudtam menni. délután 4ig el is ütöttem az idôt, nem kellett nagyon erôltetni. miró persze nem okozott csalódást, sok más mellett, de a guernica felülmúlt mindent. nem vagyok picasso-fan, a miro képek például 3 elég csúnya picassoval lógtak együtt.. de a guernica elôtt akkor is földbegyökereztem pár percre. hihetetlen energia került bele abba a képbe.. (és hát ez talán mégis csak picasso érdeme.) nos valamerre mégis el kellett induljak.. szerencsére nem kellett további képekkel traktálnom szûk befogadóképességû vizuális kapacitásom, lévén hogy ez maradt a végére. irány a város, azt hiszem pár centit kophatott a lábam, annyit jártam aznap, reggel10tôl este10ig szinte megállás nélkül. nem bánom, legalább lett valami fogalmam madridról, történetesen hogy: tiszta, rendezett és meglehetôsen zöld. ez azt jelenti, hogy például egy kétszer4 sávos út mellett és között is hatalmas fák vannak és park, amitôl egyáltalán nem tûnik olyan borzalmasnak az egész. sôt. kifejezetten szép. (láttatok már szép kétszernégysávos utat??) mellette pedig közvetlen egy park is van, a biztonság kedvéért, de ahogy elhagytam egy parkot, már jött is a következô.. ami nagyon barátságossá teszi a várost, annak ellenére, hogy mindent egybevéve közel nyócmillióan lakják, tehát nem kicsi. szóval a benyomásom alapvetôen pozitív volt, bár a város építészetileg nem különösképpen érdekes.. a régi belváros kedves, sétálnivaló kis utcácskáitól eltekintve. ja, és konstatáltam, újfent, hogy spanyolország igencsak jól él kishazánkhoz képest, ami például a parkok ápoltságán is meglátszik (vagy ennyire szomorúan igénytelenek vagyunk???!! persze nyilvánvaló hogy nem csak errôl van szó, de kicsit elszomorodtam azért, mert budapest ezerszer szebb lenne ha kicsit rendbetartanák.. ami azért mégis inkább igényesség kérdése)
nos, szép volt jó volt, de egy nap is bôven sok volt a nagyvárosban, este már igencsak vágytam vissza cuencába, ahol minden barátságosan emberi léptékû. közel van a természet, együtt él vele a város.. mégis megvan benne minden, a kultúrális életérôl nem is beszélve.
másnap reggel egyenest a pradoba mentem, amit inkább nem is részletezek.. örök kedvenceim goya és bosch, de a többit is érdemes. a vonatomat épp lekéstem, így csak kevéssel 8 elôtt indultam haza. a thyssen múzeumra már nem maradt kapacitásom, idôm sem elég.. talán majd legközelebb.